2008.04.10. - A Hubble felvétele a rekorder gammavillanás halványodó forrásáról

Szűk három héttel a március 19-i óriási energiakitörés után a Hubble űrteleszkóp megörökítette a maximumában 7,5 milliárd fényév távolságból is szabadszemes fényességű gammakitörés utófénylését.

Március 19-én minden idők legfényesebb gammavillanását detektálták. A kozmológiai távolságokon történt kataklizma optikai utófénylése maximumában 5,76 magnitúdó fényességet is elért, közel egy percen keresztül 10 millió galaxis fényének összeségével világított. A rekorder villanás, amely a GRB 080319B jelzést kapta, természetesen felkeltette az egész csillagász társadalom érdeklődését.

A 7,5 milliárd fényév távolságban lévő gammavillanás halványodó optikai megfelelőjére a Hubble űrteleszkópot is ráirányították április 7-én, szűk három héttel a detektálás után. A Hubble-t használó csillagászok azt várták, hogy végre megláthatják a galaxist, amelyben a kitörés történt, azonban a GRB utófénye még mindig elnyomja a távoli csillagváros fényét.

A Hubble felvétele a gammavillanás szülőhelyéről (nyíl). A GRB fénye még mindig erősebb, mint a kitörés objektumának otthont adó galaxis fénye. A képen egyéb galaxisok is láthatók, amelyeknek azonban nagy valószínűséggel nincs fizikai közük a kitöréshez.
[NASA, ESA, N. Tanvir (U. of Leicester), A. Fruchter (STScI), A. Levan (U. of Warwick), and E. Rol (U. of Leicester)]

A tudósokat meglepte a GRB ilyen mértékű fényessége, mivel jelentősen halványabbnak várták - eddigi tapasztalataink alapján a fényesebb gammavillanások gyorsabban halványulnak el. A GRB 080319B lassú halványodása fejtörést okoz a kutatóknak, mivel nem tudják megmagyarázni, hogy mi táplálja 19 nappal a robbanás utáni fényességet. A Hubble legközelebb májusban fog felvételeket készíteni a kitörés maradványáról, amelyek így elengedhetetlen fontosságúak lesznek a GRB 080319B viselkedésének megértéséhez.

A jelenlegi elméleteink szerint a hosszú ideig tartó gammakitörések oka egy nagyon nagy, akár 50 naptömegű csillag halála. Egy ilyen kataklizma (hipernóváknak is szokták hívni őket) sokkal hatalmasabb energiát szabadít fel, mint egy átlagos szupernóva-robbanás. Emellett a szélsőséges fényességnek az is az oka, hogy a robbanás energiájának jelentős része fókuszált sugárnyalábban távozik, s ha ez éppen a Föld felé irányul, akkor a hirtelen feltűnő "új" csillag sokkal fényesebbnek látszik, mint más irányokban.

Forrás:

• STScI-PR-2008-17